Chanson d'automne

Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

 

Paul Verlaine: Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

Tóth Árpád fordítása

 Aki Keres, nem Talál! Nem látja a fától az erdőt!

 Kölcsön kenyér körbeér!

 A szó felszáll, az írás lent marad!

Őszinteség

Van az a bizsergés, ami ott lebeg a kimondatlan szavak mögött, az érzés, a vágy, amely mindig hajt és egyre megcselekedhetetlenebb tettekre kényszerít. Kíváncsiságunk hajt félni az újat, a tettek nélküli örök vágyakozásban, mely nagyobb hazugságba kényszeríti az embert, mintha cselekedetre váltaná gondolatait, érzéseit, örök és hajthatatlan fürkésző kalandvágyunkat. Mindezt, ha az ember félelmeitől elfojtva csak idővel vállalja, az már beteljesített, igaz megcselekedett tett, legyen az tiszta, vagy sem, mindezen rejtett, eltitkolt, hazug szavakba burkolása kiváltható, de a cselekedetkényszer megtagadása, vágyaink nem megélése azon az örök hazug ösvényen tart, s felemészt, mint gyehenna tüze a beledobált megtisztításra váró önmagunk árnyképeit, mely megeszi lelkünk és alászáll az örök kárhozat mélységes bugyrába.

Mindez kényszerít félni attól az őszinteségtől amit kapni fáj, ám adni egy életen át tartó bátorság egyre mélyebb és mélyebb mocsara, amely visszavisz a gyökerekhez, mégis megmagyarázhatatlan kétségek gyötrelmei lengik körül, mivel nem magadban kételkedsz, az mélységed félelmetes igazsága oly hihetetlen és őszinte, hogy azt már hamisnak hiszik!

Ezekiel másképp

Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője az elveszett gyermekek meglelője.

Én pedig lesújtok, majd te reád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, h az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok.

Ezekiel 25:17

És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok.