Figyelsz érzéseidre?

Észrevetted már, ha egy számodra érdekes / fontos hír hallatán meghozod azt az áldozatot, h megtartod magadnak az hír hallatán kiváltott érzelmi kontra gondolati reakciódat, félreteszed az egódat, alszol rá egyet, beleérzed / tudod az őszinte s tiszta alázatos igazságot...függetlenül személyes, kialakult véleményedtől, nézőpontodtól s elfogadod végre az érzést, átadod neki magad, még ha a neked tetsző, te bizton tudott igazadtól távol is áll...hanyagolod a harcot, létezel a pillanatban! Ekkor megtapasztalod alázatod gyümölcsét, s olyan érzés kerít hatalmába melyre születésedtől fogva vágysz, ácsingózol, tanulsz, keresel, kutatsz, harcolsz érte, folyton és habzsolva érezni akarsz, de mégsem látod, találod csak vágyakozol...más nyomába nem érő érzések megkreálásával vezeted félre magad.

Észrevetted már, h az érzés mindig a legtermészetesebb, s oda kéne már rá is figyelni?

Észrevetted, h az érzelmi kontra gondolati önmarcangolásod, az általuk kreált helytelen igazságod felesleges köröket futtat veled? Az egódért a büszkeséged sérthetetlenségéért zárod el magad a fénytől, pont attól, melyet annyira vágysz,  keresel, s hiszel, h az élet értelme, de mégsem éled, pedig benned lakozik, a szemed / lelked előtt van, az ereidben.

Áldozatod, melyet ha a szó értelmét, helyénvalóságát tekintve értelmeznél, észrevennéd tartalmazza a fényt. Bármi amit áldással kezdesz, a helyére kerül,  megtalálod az boldogságot, mely lépcsőfoka a mindenségnek, az ősi tudásnak, megingathatatlan, kezdettől fogva van s ott létezik az örökkévalóságban a mindenség végezetéig. Mindössze szabad akaratod által szabadon teszed próbára magad és csakis te saját magad, s közben az életre fogod, a sorsra, az előre megírtra, a szerencsére, a világra, az így kell történnie... észrevetted már, h mások házánál söprögetsz...miért is?

Észrevetted? Akkor a csend beszédesebb...

Megértünk a cselekvésre! 

Tudom, minden fénylény érzi, éli, tudatosan v tudat alatt érti, tudja ezt. Akkor mire várunk? Nekünk kell áldozatot hoznunk s végre helyére tenni nemzeti értékeinket, hazaszeretetünket, igaz alázattal megélnünk s elfogadnunk, felvállalnunk gyökereinket.

Kérdem én: - Számít kinek van igaza? Mi van ha mindenkinek és senkinek egyszerre? Mindezek csak az ego és a fene nagy értékesnek hitt büszkeségünk (de mire) játéka. Vegyük a bátorságot, söprögessünk inkább saját portánkon. Bevallhatja magának nyugodt szívvel mindenki, h azért vagyunk itt a földön mert még mindig van mit takarítanunk! Ilyen egyszerű és helyénvaló, bár van akinek ez fájdalmas felismerés...

Merjünk magunkba nézni, a felesleges, egymással folytatott meddő vitáinkon felülkerekedni. Ezekbe ölt energiáinkat, helyén való dolgokra fordítani. Az igazság tőlünk függetlenül is napvilágra tör, el kell fogadnunk küldetésünket, feladatunkat s a lényegre koncentrálnunk. Igaz, hamis, jó, rossz mindez nézőpont kérdése, melyet az idő úgy formál ahogyan hagyjuk elménket csapongani, v helyére tenni...az lecsontozott tényekre fókuszálni s visszatérni gyökereinkhez, mely nemre, származásra, bőrszínre, felekezetre, politikai hovatartozásra, nemi identitásra független, elfogadó, fényből és szeretetből sarjadó, mindez összességéből virágzó, életünkben eddig hallott, tanult, olvasott, látott, tapasztalt, véleményét, tudását, nézőpontját összegyúrva azonos. Bár ezt az örökös egymás elleni saját igazságainkért folytatott ego játékunk, vitáink hevében átsiklunk felette, lusták vagyunk lehajolni érte, a helyére tenni végre. Az összes eddig előkerült vitatott / vitathatatlan  rólunk írt, alkotott, napvilágra került, hiteles v hiteltelen, tudományos v tudománytalan vitát kiváltó nézőpontokat tekintve, mindezeket egyszerűségéig lecsontozva azt kell látnunk, h magjában közös!!! Az azonosságokból kellene kiindulni, azokra közösen építkezve felépíteni nemzetünk múltját, történelmét, értékeit. 

Szentkorona

Anyanyelv (rovás írás)

Kárpát-medence

Kérdem én: - Számít az h egy gyertya milyen színű, milyen formájú, ... v az számít, h fényt adva a kanóc végig ég?