létezés

Megidézem a múltat messze az idők kezdetéig s kérem h segítsen a jelenben. A teremtésig visszanyúlok s magamba gyűjtöm az ősöket és el kell, h jöjjenek mert jelen pillanatban én vok azaz ok amiért ők léteztek!

alázat a fényhez

Egyszerű emberek hétköznapi cselekedetei gátolják meg a sötét erők tevékenységét, amelyek előkészítik, hogy szépen, letisztultan a maga ritmusában vegye vissza helyét a fény világunkban...teret engedve az élethez való tiszta alázat felismeréséhez...s minél rögösebb egy út annál őszintébb az alázat a végén!

Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora....
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

változás

Világunk változása saját magunkon való áldozathozatalok, pici apró hétköznapi cselekedeteink által tud, s fog bekövetkezni. Aki nagy dolgokban, máról hoplnapra való armageddonban hiszi a válozást az sajnos nem él, nem látja miről is szól az igaz világ, miért való az alázat az életében, s messze van az álmaitól. pl.: amíg a gyermekáldást, terhességnek mondjuk, minden egyes születendő lélek terhes lesz világunkban!

 Szabó Lőrinc: Dzsuang-Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.