2015. július 29., szerda

létezés

Megidézem a múltat messze az idők kezdetéig s kérem h segítsen a jelenben. A teremtésig visszanyúlok s magamba gyűjtöm az ősöket és el kell, h jöjjenek mert jelen pillanatban én vok azaz ok amiért ők léteztek!
alázat a fényhez

Egyszerű emberek hétköznapi cselekedetei gátolják meg a sötét erők tevékenységét, amelyek előkészítik, hogy szépen, letisztultan a maga ritmusában vegye vissza helyét a fény világunkban...teret engedve az élethez való tiszta alázat felismeréséhez...s minél rögösebb egy út annál őszintébb az alázat a végén!
Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora....
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.


Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.
változás

Világunk változása saját magunkon való áldozathozatalok, pici apró hétköznapi cselekedeteink által tud, s fog bekövetkezni. Aki nagy dolgokban, máról hoplnapra való armageddonban hiszi a válozást az sajnos nem él, nem látja miről is szól az igaz világ, miért való az alázat az életében, s messze van az álmaitól. pl.: amíg a gyermekáldást, terhességnek mondjuk, minden egyes születendő lélek terhes lesz világunkban!