Gondolataimmal kívánok nektek áldott, békés, meghitt és szeretetteljes Karátsonyt és boldog új esztendőt

Megidézem a múltat messze az idők kezdetéig és kérem, hogy segítsen a jelenben. A teremtésig visszanyúlok s magamba gyűjtöm az ősöket, és el kell jöjjenek, mert jelen pillanatban én vagyok azaz ok, amiért Ők léteztek.” Magam tsakis abban reménykedhetem, Isten számon tartja, én mindössze egy tévelygő, esendő ember vagyok, és mindezen hibáim ellenére lesz még oly kegyes hozzám, ad számomra esélyt, hogy életem hátralévő részét lehetőségeimhez mérten, hibáim ellenére kihasználjam. Ad erőt felismernem a helyes utat, alkalmat, hogy rá léphessek, és kitartást, hogy járhassam. Reményt a reménytelenségben. Remélem megbocsájtja számomra mindazt, amit elkövettem gondolattal, tselekedettel, szóval, mulasztással. Tisztában vagyok mindazzal, hogy mindezek felismeréséért szükséges mégtöbbet magamba néznem, meg kell tudjam állni, ne mondjak ki mindent, amit gondolok, és átgondolnom mindazt, amit kimondok. Szükséges többet tselekednem tsaládomért, barátaimért, másokért, a világért odafigyelve, kit mi bánthat és nyomaszt, mivel tehetem a legtöbbet, hol segíthetek? Értéket kell tudjak tulajdonítani mindennek, nem azért, amit érnek, hanem felismerve végre azt, amit jelentenek. Minden értékes időt kihasználva a tselekvésre, még tevékenyebben éljek a világért, amelyben élünk, s mindezt észrevétlenül tudjam megtselekedni, kérkedés és feltűnés nélkül, oly keveset magamért, hogy erőm ne forgátsoljam el önzőn mivoltomra, jusson bőven a nálamnál fontosabb dolgokra. Akkor kell járjak, mikor mások pihennek, és akkor kell ébredjek, amikor mások fexenek. Egyszerűbben kell létezzek, alázattal, megértéssel, odaadással legyek, még több áldozatot hozva mindenért és mindenkiért, elfogadással átélve mindazt, amit kapok általuk, megbetsülve minden pillanatot, amit itt veletek, közöttetek tölthetek. Kérem a teremtőt, hogy adjon ételt az éhezőknek, hitet a tévelygőknek, erőt a gyengéknek, otthont az otthontalanoknak, esélyt a rászorulóknak, szeretetet mindenkinek, hogy felismerje másokban Önmagát és mások fénye által a világ szépségét és egységét. Lehetőséget mindenkinek azon felismerésre, hogy rájöjjön: „…minden Önmagunkból ered, ez által megismerve mind a békét, mind az örömöt.

"Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt Nekem teszitek.” (Máté 25:40)

Ulman Kowalsky, Nyári havazás, versrészlet

Nem szeretem az olvadt havat felsejlő jellem a tudat alatt tengerparton víznek hanyatt a félig betakart hideg nyarat.

Az út és Erény könyve

Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet.
Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke.


Tao Te King - Az út és Erény könyve
fordította: Weöres Sándor
Lao-Ce (i.e. 4. század)

Székely a piaristáknál szerzett klasszikus latin- és görögtudásával lett ferences rendi szerzetes Olaszországban. Már a Sorbonne professzoraként, 1923-ban - állítása szerint a Vatikán Titkos Archívumában fedezte fel az óarámi nyelven írt Esszénus Béke Evangéliumot, amelyet egy, a Habsburg-levéltárban őrzött ószláv kézirattal is egybevetve, az majdnem szóról szóra megegyezett.

Edmond Bordeaux Székely

"Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
Dicsér eléggé e hitvány sereg,
És illik is, hogy ők dicsérjenek.
Te szülted őket, mint árnyát a fény,
De mindöröktől fogva élek én."

Madách: Az ember trgédiája

A misztikus 72

72 a vallásokban, a tudományban és a feltételezett földönkívüli rádiójelekben. 

72 az angyalok és démonok hierarchiája; 

Jézus és 72 követője, 

A Pilisben hetvenkét vár volt majd hetvenkét várat romboltak le és robbantottak fel a XVII. század végén; 

Széth 72 démona széttépi Oziriszt; 

72 nyelv Babilonban...

A hetvenkettes szám szinte minden ősi vallásban fontos szerepet játszik. Septuaginta: A latin nyelvű elnevezés jelentése ’hetven’ és arra utal, hogy hetvenkét zsidó készítette a legősibb ószövetségi iratot 72 nap alatt; 

Hetvenkét vármegye; 

Az angyalok és démonok hierarchiája; 

Jákob lajtorjájának 72 foka; 

A Szent Koronán, a keresztpántokon található átfúrt gyöngyök száma; 

Isten hetvenkét neve - keresztény diagram; 

Jézus hetven illetve hetvenkét tanítványa; 

A taoisták halhatatlanság szigetén harminchat barlang és hetvenkét halhatatlan boldog császár volt...;

Arlequin 

"Arlequin az emberi lét egyik főalakja. És a világ egyik legritkább fickója. Miért? Mert Arlequin paradox? Nem...Tény: Arlequin megismerte, hogy a létezés logikája paradox.

...A hatalomért való küzdelemben nem vesz részt. A nevetés ezzel a világgal való együtt nem működésének éppen olyan jele, mint a csörgősapka és a vicc és a tótágas. Arlequin nem ambiciózus. Neki az egészből csak annyi kell, amennyi éppen eléje hull. Arlequin nem kötelezi magát le se vagyonnak, se rangnak, sem elméletnek, sem az evésnek, sem az ivásnak, sem valamilyen mesterségnek, sem a tudásnak. Nem hódol meg senkinek. Arlequin szabad. Ezért a lét egyik főalakja és ezért ritka. " 

Hamvas Béla

 “Krónikákat, történelmet lehet hamisítani, de a Nap járását az égen nem!”

A tükör 4 törvénye

1. Minden, amit a másikban kritizálok – ami ellen harcolok – az bennem is bennem van.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál – és azt sértőnek találom – az nincs feldolgozva még bennem.

3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni – és, ha ez engem nem sért -, akkor az az ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, amelyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban.

4. Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg. Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden önmagadból ered, akkor megismered mind a békét, mind az örömöt.

Dalai Láma

"EGO SUM VIA VERITAS ET VITA"

„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. (…)

De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel."

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Az igazság soha sem emberi megállapodás tárgya.

 Az igazság nem birtokviszony.

Az igazság tőlünk függetlenül létezik, a mi igazságunk mindössze részigazság.

"Kegyelmet, hogy remélsz ha nem gyakorlod?" 

Shakespeare

"Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt Nekem teszitek.”

Máté 25:40

A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója.

Példabeszédek könyve 21.2

Felkelés...

"Ha soha nem akarod visszaszerezni az elveszett dolgokat, akkor hirtelen szabaddá leszel."

"Alkalmassá válsz mindenre."

"...a lélek rákja, ha eluralkodnak a kétségeid akkor már nagy baj van. Márpedig a mámor állapotot az azonosuláts követi az elszakadás. az elszakadás mindattól ami az éltünket jelenti..."

Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok
Nélkűled, ellened hiába vívok:
Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.

Az ember tragédiája

Bölcsé teszlek és megtanítalak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

zsoltárok 32:8

...az embereket hagyni kell a maguk módján élni.

„Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember.”

Szepes Mária

Az ellopott idő

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…”

részlet Wass Albert: Nagyapám tanítása c. művéből

a „boldog emberről”

„Boldog az az ember, aki úgy éli léte teljességét, hogy nem felejtkezik meg az újjászületés és elhalás örök váltakozásáról. A nappalba nem kapaszkodik görcsösen, az éjszakától nem fél oktalan rémülettel. Úgy fogadja az anyag törvényének kettős ütemét, mint örökéletű szellemének soron következő állomását végtelenből végtelenbe tartó vándorútján.”

Szepes Mária