Beszélgetni olyan emberekkel, akik mélységében gondolkodnak…igazából keresnek…

Valójában miért hajszoljuk a felesleges nélkülözhető felszín értéktelen materialista világát, ahelyett, h a harmonikus nyugodt világ természetességére a tiszta fényre figyelnénk? Mindenre megkapnánk a választ a megfelelő alázat, türelem és megértés fényében élve, az elfogadás értékét szem előtt tartva. Feleslegesen pörgünk rá az értéktelen felszínre, vagyis az általunk semminek elnevezett értékek nélküli ürességre, arra a világra amibe belekényszerített a cselekvésképtelenségünk a másokra mutogatásunk. Végre inkább megnyugodnánk, vágynánk az igazságot mely bennünk van, csak merjünk végre magunkba nézni, vegyük a fáradtságot, ne másoktól várjuk a megoldást. Működik minden, nem kell ettől félnünk. Ám előbb kel nekünk megtennünk, amit meg kell/amit meg akarunk és bizonyítanunk, nem pedig a csodát várnunk és azonképpen gondolkodni, ha megkapom, megteszem. Emlékezzünk már végre!!!

Valójában mindez fordítva működik, vegyük már végre észre…ha megteszem, MEGKAPOM! Az élet odateszi a megoldást, csak tudjuk felismerni, kiélvezni átélni minden egyes pillanatát, merjünk a jelenben élni, mert csak az létezik örökkön örökké.

Vágyjuk végre a fényt!