Észrevetted
már, ha egy számodra érdekes / fontos hír hallatán meghozod azt az áldozatot, h
megtartod magadnak az hír hallatán kiváltott érzelmi kontra gondolati reakciódat,
félreteszed az egódat, alszol rá egyet, beleérzed / tudod az őszinte s tiszta
alázatos igazságot...függetlenül személyes, kialakult véleményedtől,
nézőpontodtól s elfogadod végre az érzést, átadod neki magad, még ha a neked
tetsző, te bizton tudott igazadtól távol is áll...hanyagolod a harcot, létezel
a pillanatban! Ekkor megtapasztalod alázatod gyümölcsét, s olyan érzés kerít
hatalmába melyre születésedtől fogva vágysz, ácsingózol, tanulsz, keresel,
kutatsz, harcolsz érte, folyton és habzsolva érezni akarsz, de mégsem látod,
találod csak vágyakozol...más nyomába nem érő érzések megkreálásával vezeted
félre magad.
Észrevetted
már, h az érzés mindig a legtermészetesebb, s oda kéne már rá is figyelni?
Észrevetted,
h az érzelmi kontra gondolati önmarcangolásod, az általuk kreált helytelen
igazságod felesleges köröket futtat veled? Az egódért a büszkeséged sérthetetlenségéért
zárod el magad a fénytől, pont attól, melyet annyira vágysz, keresel, s hiszel, h az élet értelme, de mégsem
éled, pedig benned lakozik, a szemed / lelked előtt van, az ereidben.
Áldozatod,
melyet ha a szó értelmét, helyénvalóságát tekintve értelmeznél, észrevennéd
tartalmazza a fényt. Bármi amit áldással kezdesz, a helyére kerül, megtalálod az boldogságot, mely lépcsőfoka a
mindenségnek, az ősi tudásnak, megingathatatlan, kezdettől fogva van s ott
létezik az örökkévalóságban a mindenség végezetéig. Mindössze szabad akaratod
által szabadon teszed próbára magad és csakis te saját magad, s közben az
életre fogod, a sorsra, az előre megírtra, a szerencsére, a világra, az így
kell történnie... észrevetted már, h mások házánál söprögetsz...miért is?
Észrevetted?
Akkor a csend beszédesebb...
