hogy telnek napjaid mint mindig?

vmi új vmi extra vágyak, fények pompázó lények, szakadva akarva falakat emel benned, vmi bezár a vágy a türelem emészt, őröl a hiú remény a felismerés, mikor hiszed a jó talán elér a fénye léte melletted hever felvenni kevés eltűnik, hideg majd ismét játék színek, megkavar, átvészel csapdát állít magadnak tudatod engednéd, bilincs leláncol, és ismét megnyugvás a világ előtted, mégis csak állsz némán tekinteted otthagyod, mely emlék az öreg kor vége letűnt lét...