Gondolataimmal kívánok nektek áldott, békés, meghitt és szeretetteljes Karátsonyt és boldog új esztendőt

Megidézem a múltat messze az idők kezdetéig és kérem, hogy segítsen a jelenben. A teremtésig visszanyúlok s magamba gyűjtöm az ősöket, és el kell jöjjenek, mert jelen pillanatban én vagyok azaz ok, amiért Ők léteztek.” Magam tsakis abban reménykedhetem, Isten számon tartja, én mindössze egy tévelygő, esendő ember vagyok, és mindezen hibáim ellenére lesz még oly kegyes hozzám, ad számomra esélyt, hogy életem hátralévő részét lehetőségeimhez mérten, hibáim ellenére kihasználjam. Ad erőt felismernem a helyes utat, alkalmat, hogy rá léphessek, és kitartást, hogy járhassam. Reményt a reménytelenségben. Remélem megbocsájtja számomra mindazt, amit elkövettem gondolattal, tselekedettel, szóval, mulasztással. Tisztában vagyok mindazzal, hogy mindezek felismeréséért szükséges mégtöbbet magamba néznem, meg kell tudjam állni, ne mondjak ki mindent, amit gondolok, és átgondolnom mindazt, amit kimondok. Szükséges többet tselekednem tsaládomért, barátaimért, másokért, a világért odafigyelve, kit mi bánthat és nyomaszt, mivel tehetem a legtöbbet, hol segíthetek? Értéket kell tudjak tulajdonítani mindennek, nem azért, amit érnek, hanem felismerve végre azt, amit jelentenek. Minden értékes időt kihasználva a tselekvésre, még tevékenyebben éljek a világért, amelyben élünk, s mindezt észrevétlenül tudjam megtselekedni, kérkedés és feltűnés nélkül, oly keveset magamért, hogy erőm ne forgátsoljam el önzőn mivoltomra, jusson bőven a nálamnál fontosabb dolgokra. Akkor kell járjak, mikor mások pihennek, és akkor kell ébredjek, amikor mások fexenek. Egyszerűbben kell létezzek, alázattal, megértéssel, odaadással legyek, még több áldozatot hozva mindenért és mindenkiért, elfogadással átélve mindazt, amit kapok általuk, megbetsülve minden pillanatot, amit itt veletek, közöttetek tölthetek. Kérem a teremtőt, hogy adjon ételt az éhezőknek, hitet a tévelygőknek, erőt a gyengéknek, otthont az otthontalanoknak, esélyt a rászorulóknak, szeretetet mindenkinek, hogy felismerje másokban Önmagát és mások fénye által a világ szépségét és egységét. Lehetőséget mindenkinek azon felismerésre, hogy rájöjjön: „…minden Önmagunkból ered, ez által megismerve mind a békét, mind az örömöt.

"Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt Nekem teszitek.” (Máté 25:40)