„Én úgy érzem, hogy az Isten mindnyájunkat, - akik itt vagyunk, és szabadon élünk, - valami céllal rendelt ide. Mindenki, a tudása és tehetsége szerint kell, hogy szolgálja a magyar ügyet. Én tengereken, világrészeken át magammal hoztam a mi magyar költőink lelkét, a nevetést, a sírást, - az önmarcangolást és megbékélést..., a jajszót, a bekövetkezett sötét jövőnek előre vetett árnyékát, mely mögül a napfény - a reménység - igyekszik előre törni. Majd jövök, mint bujdosó igric, szeretném bejárni az egész világot, hogy egy-egy esté- re hazavigyem magyar testvéreimet egy országba, mely valaha boldog valóság volt mindannyiunk számára, ma pedig fájó, elérhetetlen álom..." 

Szeleczky Zita