Példázat:

Volt idő, amikor az emberek között az Igazság kendőzetlenül, meztelenül járt. Bárki meglátta, riadtan, szégyenkezve fordult el, nem tudott vele szembenézni. Senki sem üdvözölte, mindenki elutasította, magányossá vált. Egy napon találkozott a Példázattal, aki vidáman szökdécselt, finoman öltözve, sokszínű ruhákban. – Igazság te miért vagy szomorú? – kérdezte a Példázat mosolyogva. – Az emberek elkerülnek, öreg és csúnya vagyok – felelte komoran az Igazság. – Ugyan! – kacagott fel a Példázat. – Nem kerülnek el az emberek. Vedd kölcsön a ruháimat, menj az emberek közé és figyeld meg, hogy mi történik. – Az Igazság elfogadta a tanácsát. Magára öltötte a Példázat ruháit és azt tapasztalta, bármerre jár, mindenhol szívesen fogadják.

Az emberek nem szívesen néznek szembe a mezítelen Igazsággal, jobban szeretik, ha egy Példázat köntösében találkoznak vele.