Az élet fonala:

"Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bontanak fel.

Elszörnyülködve látja, hogy egy egérfogó van benne.

Kiszalad az udvarra és kiabál:

- Egérfogó, egérfogó!

A tyúk ránéz és azt mondja:

- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.

Az egér a disznóhoz szalad.

A disznó röfög egy kicsit, majd azt mondja:

- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.

Az egér a tehénhez menekül.

A tehén elbőgi magát:

- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó.

Az egér lehajtott fejjel tér haza.

Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.

A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó.

A sötétben nem vette észre, hogy egy mérges kígyó esett a csapdába és az állat megmarta a lábát.

A paraszt bevitte a kórházba a feleségét.

Nemsokára hazaengedték ugyan, de még mindig lázas volt.

A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de a szenvedése nem múlt el.

Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla.

A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony rövidesen meghalt.

A temetésére sokan eljöttek.

A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.

Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van és azt gondolod, hogy ez téged nem érint, gondolkodj el.

Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET.

Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala."

forrás: korhazlelkesz.hu