"Igazából, ez mind csak magad vagy, nem más. Önös akarat biz ez, még ha nem is tudsz róla, vagy nem is olybá tűnik számodra. Nem is támad benned más békétlenség, csak ami önös akaratból származik, akár észreveszed, akár nem. Az emberek azt szokták gondolni, hogy kerülni kell ezt és keresni azt, helyeket, valakiket, módokat, a sokaságot vagy valamely tevékenységet; - de mindezek nem hibásak abban, ha bizonyos dolgok vagy módok korlátoznak téged, sokkal inkább az korlátoz, hogy benne vagy a dolgokban, mert fonákul viszonyulsz azokhoz.Ezért hát magadon kezdjed a sort, hagyd el önösségedet! Úgy bizony, ha elsőként nem menekülsz el énedtől, akkor futhatsz már, úgyis csak akadályt és nyugtalanságot találsz, bárhol legyél is. Némelyek külsődleges dolgokban keresik békéjüket: valamiféle különleges helyeken, módokon, valakinél, vagy tettekben, idegen földön, szegénységben, vagy megalázkodással - legyenek bár ezek mégoly nagyszabásúak vagy lenyűgözőek is, mégis valójában semmik, és nem adnak nyugalmat. Pont az ellenkező irányba igyekszenek, akik így keresnek. Minél messzebre kóborolnak, annál jobban eltávolodnak attól, amit keresnek. Úgy járnak, mint aki elvétette az utat: minél messzebre megy, annál jobban eltéved. Akkor hát mit tegyen? Mindenekelőtt hagyja el önösségét és akkor mindent elhagyott. Bizony, ha valaki királyságát, sőt az egész világot odahagyná, de önös-énjét megtartaná, akkor mégse hagyott el semmit. Hagyná el viszont önnönmagát, s eztán tartana meg bármi egyebet - gazdagságot, dicsőséget, bármi egyebet -, úgy mégiscsak mindent odahagyott." - A szenvedélyekkel teli emberekről, akiket betölt saját akaratuk - Eckhart Mester